A drogfüggőség egy pszichológiai és biokémiai állapot, amelyben a személy folyamatosan használja a drogot, még akkor is, ha ez az életében negatív következményekkel jár. Ha a személy folyamatosan használja a drogot, és a test és az agy hozzászokik a hatásokhoz, akkor általában kialakul a drogfüggőség. A drogfüggőség kezelése általában addiktólógiai tanácsadással, gyógyszeres kezeléssel és a kognitív viselkedésterápiával történik.

Drogfüggőség jelei

A drogfüggőség jelei változóak attól függően, hogy a személy milyen típusú drogot használ, és azt mennyi ideig használja. Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány lehetséges tünetet, amelyek drogfüggőségre utalhatnak:

• A droghasználat előtt állandóan az foglalkoztatja személyt, hogy egyrészt hogyan jut hozzá, másrészt milyen módon használhatja.
• A drog használata után a személynél fizikai és/vagy pszichológiai tünetek jelentkeznek, például szívdobogás, hányinger, remegés, szorongás, depresszió.
• A személy rendszeresen változtatja a barátait, az iskoláját, a munkahelyét, a családját, azért, hogy a droghoz könnyebben hozzájuthasson.
• A személy a drog miatt elhanyagolja a saját egészségét, a családját, a barátait, az iskoláját, a munkáját, és a hobbijait is.
• A személynek a drog használata miatt gondjai támadnak a törvénnyel.
• Az elvonási tünetek például hányás, hasmenés, szorongás, depresszió, remegés) miatt gondot okoz abbahagynia a drog használatát.
• Egyre többet használja a drogot az eredetileg tervezettnél, vagy egyre több időt tölt el a drog használatával, mint ahogy eredetileg tervezte.

A drogfüggőség egy súlyos betegség, amelynek orvosi kezelést igényel, ezért ha valaki ezeket a jeleket észleli magán vagy másokon, akkor fontos, hogy mielőbb segítséget kérjen. A kezelés általában a támogató terápia, a gyógyszeres kezelés és a kognitív viselkedésterápia.

Drogok fajtái

A drogokat többféleképpen lehet csoportosítani, például attól függően, hogy milyen hatásai vannak az agyra és a testre, vagy az alapján is csoportosíthatók, hogy honnan származnak. Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány lehetséges csoportosítási módszert:

• Az agyra és a testre gyakorolt hatások alapján:

1. Stimulánsok: olyan drogok, amelyek növelik az éberséget, a figyelmet és az energiaszintet. Például a kokain, a metamfetamin és az amfetamin.
2. Depresszánsok: olyan drogok, amelyek csökkentik az éberséget, a figyelmet és az energiaszintet. Például az alkohol, a barbiturátok és a benzodiazepinek.
3. Psychedelikus szerek: olyan drogok, amelyek jelentősen befolyásolják az észlelést, az érzelmeket és a gondolatokat. Például az lsd, a psilocybin gombák és a dmt.
4. Opioidok: olyan drogok, amelyek csökkentik a fájdalomérzetet és növelik az életerőt. Például a heroin, a morfium és a fentanyl.
5. Cannabionoidok: olyan drogok, amelyek kannabinoid receptorokra hatnak, és amelyek a THC-vel kapcsolatban állnak. Például a marihuána.

• Forrásuk alapján:

1. Szintetikus drogok: olyan drogok, amelyeket laboratóriumban állítanak elő. Például a metamfetamin, a fentanyl és a ketamin.
2. Természetes drogok: olyan drogok, amelyek természetes forrásból származnak. Például a marihuána, az opium és a kokain.
3. Vegyes drogok: olyan drogok, amelyek természetes és szintetikus összetevőkből állnak. Például a designer drogok és a popper.

Ezen csoportosítások nagyon általánosak, és sok drog több kategóriába is beletartozhat a hatásai, függőségi potenciálja alapján.

Drogfüggőség kezelése

A drogfüggőség kezelése hosszú és összetett folyamat, amely többféle kezelési lehetőséget, terápiát magába foglal. A kezelés célja a függőség megszüntetése és a függőség okozta károk enyhítése. A legfontosabb lépések a következők:

1. Leszokás: A leszokás az első és legfontosabb lépés a drogfüggőség kezelésében. A leszokás során az egyénnek abba kell hagynia a drog használatát, és meg kell küzdenie az elvonási tünetekkel.
2. Detoxikáció: A detoxikáció a test megtisztítását jelenti a drogmaradványoktól. A detoxikáció során az egyénnek kórházi ápolásban kell részesülnie, és orvosi segítséget kell kapnia az elvonási tünetek enyhítésére.
3. Pszichiátriai kezelés: A pszichiáter vagy a pszichológus segíthet az egyénnek a függőség okainak feltárásában és azok kezelésében. A terápiás beszélgetések és a gyógyszeres kezelés segíthet az egyénnek a függőség tüneteinek enyhítésében és a leszokás folyamatának könnyebbé tételében.
4. Terápiás csoportok: Az egyén részt vehet terápiás csoportokban, ahol másokkal együtt beszélhet a függőségével kapcsolatos tapasztalatairól és problémáiról.
5. Rehabilitáció: Az egyén részt vehet egy rehabilitációs programban, amely segít a függőségen való túllépésében és az élet újrakezdésében. A rehabilitációs programok általában több hónapig vagy akár több évig is eltarthatnak, és magánban foglalhatnak pszichiátriai kezelést, terápiás csoportokat, meditációt, sportolást, és más egyéb aktív tevékenységet.