Az egészségügyi piacgazdaság kialakulásának folyamata egyre világosabbá teszi hazánkban is azokat a fontosabb tényezőket, melyek meghatározó jelentőségűek világszerte és így Magyarországon is az egészségügyben a különböző tendenciák érvényesülésében.

Az egészségügy meghatározó szereplői:

1.Betegek (  biztosított, pénztártag, magánbeteg)
2.Kormány
3.Finanszirozók (társadalombiztositás, magánbiztositók, egészségpénztárak, magánbetegellátás stb.)
4.Szolgáltatók ( kórházak, rendelők, orvosok,)
5.Kereskedők ( gyógyszertárak, kereskedők, )
6.Előállitók ( gyógyszergyárak, müszercégek)

A hat tényező egymásra hatása eredményeként alakulnak ki: az egészségügy költségvetése, az ellátás szintjei, minősége, a biztosítási alapon járó és a magán-betegellátásba kerülő formák, a műszerezettség, a működtetés feltételrendszere.

Az utóbbi évtizedben az európai országokban a GDP átlagos évi növekedése 8% volt, az egészségügyi költségek növekedése pedig 9%. Így törvényszerűen folyamatosan hiányok keletkeztek, mely egyértelműen takarékosságra kellett hogy szorítsa az egészségügy résztvevőit. A kormányok emiatt megszorító intézkedésekre kényszerültek és a Maastrichti Szerződésben is foglalkoztak a kérdéssel, az Európai Pénzügyi Szervezet ajánlásokat dolgozott ki a folyamat kezelhetősége érdekében.

A nyomás egyre erősebben jelentkezik az egészségügyi ellátó hálózat fenntartási költségeinek emelkedése miatt, a kormányok ugyanakkor rákényszerülnek a költségredukcióra és így az egészségügyben új elemek és trendek megjelenése figyelhető meg az egyensúly és a megfelelő betegellátás fenntarthatósága érdekében. Egyben arra is törekedni kell, hogy az ellátás minőségi színvonalát tartsa meg vagy emelje, de költségei csökkenjenek.

Tendenciák megjelenése az európai egészségügyben

A betegek részéről egyik oldalon emelkedik a co-paymenttel való fedezése a költségeknek, a másik oldalon viszont egyre több választási lehetőség nyílik hogy hol gyógyíttassa magát. A finanszirozó élesebben behatárolja az igénybe vehető szolgáltatásokat és limitálja a szolgáltatók számát, miközben minimumfeltételeket támaszt. Az ellátás minden területén standardokat állit fel.
A szolgáltatók tevékenységüket egyre inkább centralizálni kényszerülnek a gazdaságos működtetés miatt (csoportpraxis, orvosi központok, műszerközpontok, laser centrumok, korszerű magánklinikák stb.).

A kereskedők egyre inkább integrálódnak, komplex szolgáltatást nyújtanak a piac beszűkülés és a verseny éleződése miatt( cégek sorozatos egyesülése, árverseny, tenderek stb.).
A kormány az egészségügy költségvetés szűkítésére törekszik, a költséges fekvőbeteg ellátást szűkíti, az ellátási palettát csökkenti, csak a megfelelő szolgáltatókat finanszírozza, szétválik a szociális és az egészségügyi ellátás. Támogatja a költségkímélő eljárások és módszerek bevezetését ( egynapos sebészet, központok kialakítása, csoportpraxis) valamint több területen az ellátást átadja magán biztosítóknak, egészségpénztáraknak (fogászat, esztétikai sebészet, szanatórium, gyógyturizmus stb.).
A folyamatban egyre fontosabb szerepre tesznek szert a betegek és a szolgáltatók szervezetei, nagyobb súllyal szólnak bele a döntések meghozatalába (betegszervezetek, alapítványok, orvosok szervezetei).