A laserfényt alapvetően nagyfokú rendezettsége, szabályossága különbözteti meg a hagyományos fényforrások fényétől.

Monokromatikus, vagyis egyszínű, melynek oka egyrészt az , hogy az indukált emisszió azonos energiájú fotonokat eredményez, másrészt pedig , hogy az optikai rezonátor szigorúan olyan hullámhossznak kedvez melyre nézve teljesül a rezonancia feltétele. Az ettől eltérő hullámhosszú hullámok kioltják egymást.

Hullámhossza típusonként változó, vagyis a különböző típusú laserek egymástól elsősorban hullámhosszukban különböznek . Egy típuson belül a hullámhosszat - esetleg hullámhosszakat - az szabja meg, hogy a laseraktív anyag elektronjainak milyen energianívói között valósítható meg a populáció inverzió.

Erősen kötegelt, a laserfénynyaláb nagyfokban párhuzamos. Ez részben az indukált emisszió következménye, de az optikai rezonátor is a tengellyel párhuzamos nyaláb kialakulásának kedvez.

Kismértékben divergál, vagyis a nagyfokú párhuzamosság miatt nagy távolság megtétele után is alig növekszik a fénynyaláb átmérője. Ez a divergenciaszöggel jellemezhető, amely milliradián nagyságrendű / 1 millirad = 3,5 szögperc/.

Enormis intenzitás érhető el. Szemben a hagyományos fényforrások minden irányba terjedő, így intenzitásukban eloszló fénysugaraival, a kis divergenciáju laserfény az optikai rezonátorból kijövő igen szűk keresztmetszetének megfelelően jóval nagyobb intenzitással bír, mint amit hagyományos fényforrással el lehetne érni. Ezen intenzív sugár belsejében erős elektromágneses térerőt hoz létre.

Nagyfokú koherencia vagyis időbeni és térbeni rendezettség jellemzi: mivel az indukált emisszió egy rendezett emisszió, így a lasernyaláb egyes fotonjai azonos rezgési fázisban csatlakoznak egymáshoz. Így a laserfény akár több méter hosszú folyamatos szinuszos hullámvonulatnak is tekinthető, míg a közönséges fénnyaláb fotonjai legfeljebb néhány milliméter hosszú, fázisban egymáshoz nem csatlakozó hullámvonulatnak képzelhetők. A laserfény ezen nagymértékű koherenciáját használja fel a holográfia.

Említésre méltó, hogy a laserben kialakuló fényhullámtérnek több lehetséges rezgési formája létezik, ezek az un. "laser-módusok". Az egyes módusok különbözhetnek keresztmetszeti intenzitáseloszlásukban /"transzverzális módusok"/ illetve kismértékben működési hullámhosszukban is /"longitudinális módusok"/. Egy-egy módus rendelkezik az ideális laser-tulajdonságokkal: ha azonban egy laserben egyidejűleg több módus gerjed, ezek kölcsönhatása leronthatja a lasersugárzás sajátságait / nő a nyaláb divergenciája, csökken a koherencia/. Ezért bizonyos esetekben kívánatos az egymódusú működés biztosítása.