A laserek medicinában történő alkalmazása során kialakult legfontosabb fő területeket öt csoportba soroljuk:

1. Laboratóriumi diagnosztika
2. Klinikai diagnosztika
3. Fotodinamikus terápia
4. Soft laser terápia (SLT)
5. Lasersebészet

A soft laser terápia gyors fejlődését világszerte megfígyelhettük, az orvostudomány nagyon sok területén a klinikai gyakorlatban bevezetésre került. Azokat a leginkább ismert kórképeket, ahol a módszer elfogadott és elterjedt az Amerikai Laser Társaság lapjában - Lasers in Med.Surg. 1995 évi szerkesztőségi anyagában - Basford foglalja össze a Mayo Klinika tapasztalatai alapján. Ezen alkalmazások Magyarországon a világon az elsők között alakultak ki és mind a kezelések számában, mind az ezzel foglalkozó orvosok arányát és a szakmai területek sokaságát tekintve előkelő helyen szerepelünk a statisztikákban.

Leginkább a háziorvosi és a fogorvosi soft laser alkalmazás terjedt el az utóbbi években Magyarországon, valamint kialakult szakrendelőkben laser központban történő multidiszciplináris használatának módszere.

Az 1990-es évek közepére világossá váltak a soft laser terápia lehetőségei, előnyei és hátrányai. Egyre több területen megszülettek azok a tudományos eredmények, melyek bebizonyították hatékonyságát, kialakultak az indikációs körök és kikristályosodtak a módszertani ajánlások is, melyek végülis hivatalossá tették szakmai kollégiumok, országos intézetek, egyetemi klinikák által is elfogadott orvosi terápiás eszközként való alkalmazását. Ugyancsak ismert, hogy Nagy Britanniában a fizioterápiát alkalmazó klinikák több mint 40%-ában, Skandináviában a fogorvosok több mint 30%-a rutinszerüen alkalmazza az eljárást. Az USA-ban ugyanakkor a kérdés megoldása érdekes módon sokáig váratott magára az FDA (Food and Drug Administration) évekig várakozó állásfoglalása miatt. Az első beszámolók a soft laser alkalmazásról kissé anekdotázó történeteket írtak le, sokszor nem volt jól követhető az alkalmazott eljárás. Misztikum vette körül, melyet még ma sem sikerült minden tekintetben eloszlatni. Az érdeklődés a 90-es évek elején ismét rendkívüli módon megélénkült a soft laser terápia iránt és elmondhatjuk, hogy napjainkban renessaince-át éli ez az eljárás. A klinikai standardok kidolgozása, a pontosan leirt megismételhető terápiás eljárások leírása, a berendezések technikai tökéletesítése, miniatürizációja hozta a pozitív változásokat.

Annak ellenére, hogy a soft laser terápia (továbbiakban röviden SLT) számos elsősorban elméleti kérdése még napjainkban sem teljesen tisztázott és a szöveti folyamatok megértésében és a hatásmechanizmusban még több a bizonytalansági tényező, az egyre több objektív kísérleti és klinikai eredmény révén az orvostudomány egy új ágazata a lasermedicina visszavonhatatlanul bevonult a XX. század végének európai orvoslásába.

Amikor visszatekintünk arra a négy évtizedes útra, melyet a soft laser alkalmazás bejárt, akkor a fogalom meghatározással is kell foglalkoznunk.

Az alacsony energiájú laseralkalmazás során a gyógykezelés eszközeként kisteljesítményű laserberendezést alkalmaznak, melynek kimenő teljesítménye 1-100 mW tartományba esik. Úgy is definiálható az eljárás, hogy a kezelés kapcsán az alkalmazott laserteljesítmény olyan alacsony színtű (vagyis olyan kevés), hogy a kezelt szövetekben gyakorlatilag nem keletkezik hőmérséklet emelkedés, vagyis nem magasabb a hőmérséklet mint a szervezetben máshol is normális 36,5 o C. Az ilyen típusú laserkezelés kapcsán nem keletkezik makroszkóposan látható elváltozás a kezelt élő szövetekben.