A gyógyszerek természetes vagy szintetikus ("idegen") anyagok, melyek a betegségek diagnosztizálására, megelőzésére és kezelésére szolgálnak. Ahogyan bővülnek tudományos ismereteink, úgy változik elképzelésünk a gyógyszerek hatásmódjáról és terápiás értékéről. A gyógyszerkincs dinamikusan változik: új készítmények jönnek és a régiek esetleg véglegesen eltűnnek. Az elmúlt néhány évben jelentős változás történt a gyógyszerpiacon. A törzskönyvezett készítmények száma napról napra növekszik és a gyógyszerkínálat folyamatosan bővül. A korszerű originális hatóanyagot tartalmazó készítmények mellett, jelentősen megnőtt az azonos hatóanyag tartalmú, de eltérő készítménynéven és áron forgalmazott un. generikus készítmények száma. A megfelelő gyógyszerkínálat előnye, hogy lehetővé vált a beteg egyéni igényeinek leginkább megfelelő hatóanyagot tartalmazó készítmény kiválasztása egy adott hatástani csoportból (individuális gyógyszerelés), sőt a gyógyszerrendeléskor még a készítmény támogatottsága és ára is szempont lehet. A gyógyszerkészítmények nagy száma a gyakorló orvos számára azonban gondot is okozhat, hiszen az erőfeszítések ellenére csak a gyógyszerkincs töredékét ismeri. További nehézség, hogy a gyógyszergyárak erősödő marketingtevékenysége sok hasznos ismeretet ad, de cserébe a fogorvosnak információ dömpinggel kell megküzdenie, sokszor nehezen jut a szakember tárgyilagos információkhoz a készítményekkel kapcsolatban. Ebben a helyzetben jelentősen megnőtt a gyógyszert rendelő orvos felelőssége, hiszen ő dönt a gyógyszeres kezelés szükségességéről. Egyszerre kell lépést tartania az orvostudomány fejlődésével és a gyógyszerkészlet folyamatos növekedésével. Ehhez azonban a megfelelő információk birtokában kell lennie, hogy mérlegelhesse a gyógyszeres kezelés előnyeit és a kezelés potenciális veszélyeit ("risk/benefit"). A jótékony hatásokból eredő előnyöknek (pl. jobb életminőség, csökkent morbiditás) nagyobbnak kell lennie, mint a veszélyeknek, illetve a hátrányoknak (pl. mellékhatások, költségek). A vállalható kockázat mértéke természetesen függ a kezelt betegség súlyosságától is. A helyes döntéshez az orvosnak nemcsak a beteget és a betegséget kell alaposan ismernie, hanem a hatóanyagok sajátosságait, a farmakológiai és farmakokinetikai alapfogalmakat, a mellékhatásokat, valamint a gyógyszerterápiás alapelveket.

Kivizsgált beteg

A beteg annak reményében keresi fel orvosát, fogorvosát, hogy az orvosi kezelések minimális kockázatát vállalva enyhüljenek a panaszai és egészségét hosszútávon megőrizze. A megfelelő diagnózis felállítása és a kezelési stratégia felállítása nagy körültekintést igénylő feladat. A beteg alapos kikérdezése, kivizsgálása és szükség esetén a beteg háziorvosával történő konzultáció sok tünet és problematikus kérdés magyarázatát adhatja. A szájsebészeti és fogorvosi beavatkozások önmagukban is veszélyt jelenthetnek a beteg számára, ha az orvos nem ismeri, vagy nincs tekintettel a beteg saját rizikótényezőire (pl. időskor, krónikus betegségek, gyógyszerek, gyógyszerallergia, terhesség ). Az anamnézis pontos ismeretében megtehetők azok az intézkedések, melyekkel a fogorvosi beavatkozások és az ezzel járó gyógyszeres kezelések veszélye minimálisra csökkenthető. Például az antibiotikumokkal végzett profilaxis, a korábbi gyógyszeres kezelések módosítása, a stressz- és fájdalommentes kezelések, a megfelelő testhelyzet a vizsgálat alatt, a beteg által legjobban tolerálható gyógyszer rendelése, gyógyszerallergia felismerése és még számos egyéb intézkedés szolgálhatja a minimális kockázattal járó kezelést. A körültekintő szájüregi vizsgálat viszont felkeltheti a gyanút bizonyos szisztémás betegségekre és az anamnézis ismeretében könnyen felismerhetők a szájüregi tünetekkel járó gyógyszermellékhatások is, továbbá következtetés vonható le a beteg életmódjára, táplálkozási szokásaira és káros szenvedélyeire is. Mindezek ismeretében a fogorvosi beavatkozások előtt végrehajtott óvintézkedésekkel a beteg a kezelés szempontjából optimális állapotba kerülhet, amely garanciát jelenthet a szövődményektől mentes beavatkozásokra. Fontos az is, hogy a fogorvosi székben előforduló "vészhelyzeteket" (pl. eszméletvesztés, vérzések, akut rosszullétek) az orvos időben felismerje és tisztában legyen a megelőzés, elhárítás módjaival. A preventív szemlélet szerint az időben elvégzett ellenőrzések és beavatkozások jelentik a fog- és szájbetegségek megelőzésének leghatékonyabb módját, megfelelő szinvonalú felvilágosító munkával együtt.