Az 1995-ben elvégzett és 514 fogorvos gyógyszeralkalmazási szokásaira kiterjedő vizsgálataink (Gáspár - Vágó) eredményeképpen megállapítottuk, hogy hazánkban a fogorvosok jelentos gyógyszermennyiséget írnak fel a praxisban. (A válaszlapokon a gyógyszertárban szereplő forgalmi nevek szerepeltek, emiatt ehelyütt is nem a hatóanyagokat, hanem a forgalmi neveket említjük.) Átlagban 15 doboz antibiotikumot írnak fel havonta, a fogorvosok fele alkalmaz profilaktikus, háromnegyede gyulladások miatt valamilyen szert. A legtöbben Dalacin C, Augmentin, Rulid valamint Semicillin, Doxycyclin, Maripen alkalmazását írták be a kérdőívekre. Hogy a fogorvosi antibiotikumalkalmazásban 73%-ot kitevő fenti 6 szer közül melyek rendelkeznek megfelelő hatékonysággal, az is valamelyest illusztrálja, hogy hogyan alakult ezek összforgalma. A 6 gyógyszer forgalmát tekintve hazánkban 1994-96 között a Semicillin forgalma 40%-ra, a Maripené 60%-ra, a Doxycycliné 75%-ra csőkkent, mig a Dalaciné 140%-ra, az Augmnentiné 125%-ra nott, a Rulidé változatlan maradt. Ezek a tendenciák mutatják a gyógyszerfelírási szokásaikat nehezen változtató orvosok fokozatos áttérését a korszerűbb és hatékonyabb szerek irányába és a régebbi szerek jelentőségének csökkenési tendenciáit.

A MH Központi Honvédkórház Szájsebészeti és Fogászati Osztályán végzett vizsgálatok szerint egy több mint 200 betegre kiterjedő vizsgálatsorozatban megállapítottuk, hogy a macrolidcsoportba tartozó erythromycin közel egy nagyságrenddel több mellékhatást okoz mint a hozzá kémiai szerkezetben nagyon hasonló, de korszerűbb, továbbfejlesztett roxythromycin (20-30%-al szemben kb. 2-4 % émelygés, hányinger stb.). Ugyanakkor mindkét szer hatásában kitűnő és hasonlóan 90% feletti hatékonyságú stomatológiai gyulladásos kórképekben.

Másik az előzőhöz hasonló felépitésű vizsgálatsorozatban a clindamycin (Dalacin C) hatékonyságát vizsgáltuk profilactikus ( implantáció, HA alkalmazás, lágyrész műtétek) és gyulladásos (periostitis, sinusitis, parodontitis stb.) betegcsoportokban. A 72 betegből 69 esetben (96%) láttunk jó hatékonyságot és mindössze 2 esetben tapasztaltunk enyhe fokú mellékhatást. Összességében mind a fekvő- mind a járóbetegek esetében a clindamycin megbízhatóan jó, első választandó szerként alkalmazható hatékony antibiotikumnak bizonyult mind a profilaxisban mind a gyulladásos kórképek kezelésében.

Mindkét vizsgálatsorozat azt a tendenciát mutatja, miszerint a gyógyszerkutatók a régebben ismert molekulákból továbbfejlesztett új korszerű szerek esetében a hatékonyságot megtartva a mellékhatásokat csökkentve egyre jobb antibiotikumokat állítanak elő.

Az antibiotikumok stomatológiai alkalmazásának fontosabb tendenciáit áttekintve megállapíthatjuk, hogy világszerte és hazánkban is a linkózamidok, macrolidek és a bétalaktamázgátló és penicillin alkalmazása terjed, a 70-es évek tankönyveiben szereplő régebbi szerek jórészt elvesztették igazi hatékonyságukat a közben változott szájflórával szemben. Ezt támasztják alá a gyógyszeralkalmazási szokások változásai, a saját klinikai vizsgálatok valamint a gyógyszerek forgalmi adatai is.

Leggyakoribb hibák a stomatológiai antibiotikus kezelésben

• indokolt esetben nem, vagy
• nem kellő időben adott antibiotikum
• nem megfelelő antibiotikum kiválasztása
• elégtelen kis dozis
• elégtelenül rövid időtartamú kezelés
• indokolatlan gyógyszerváltogatás
• indokolatlan gyógyszeradás
• hibás kombináció
• lokalis alkalmazás
• farmakokinetikei szempontok mellőzése

Antibiotikum adása feltétlenül indokolt odontogén gyulladások esetében, ha:

• A gyulladás terjedése fenyeget
• Renyhe helyi tünetek
• Sulyos általános tünetek
• Belgyógyászati javallat indokolja
• Lezajlott vagy egyidejű Streptococcus fertőzés
• Egyéb betegség acut fázisa
• Immunsupressiv állapot
• Általános leromlottság

Évtizedek óta vitatott kérdés szakmai körökben, hogy mikor szükséges az antibiotikumok adása. Tendencia, hogy antibiotikum adása feltétlenül indokolt odontogén gyulladások esetén ha a gyulladás terjedése fenyeget, renyhe helyi tünetek mellett súlyos általános tünetek észlelhetok, belgyógyászati javallat, lezajlott streptococcus fertőzés, egyéb betegség acut fázisa, immunsupressiv állapot, általános leromlottság indokolja. A kezelésben ajánlott módszer a sebészi beavatkozás (extractió, incisió), fogászati beavatkozás (trepanatio), majd postoperativ antibiotikum adása. A későbbiekben a mikrobiológiai vizsgálat eredményének ismeretében szükség esetén váltás célzott kezelésre.