Ezúton is köszönet illeti a magyar orvosi laseralkalmazás úttörői közül azokat, akik egyes anyagok elkészítésében aktívan közreműködtek.

Napjaink tudományos fejlődése újabb lendületet adott a már négy évtizede az orvostudomány szolgálatában álló laserterápiának. Egyre bővülő indikációs körrel a mindennapos orvosi gyakorlat szerves részévé válik ez a módszer, hozzáférhető a napi praxist folytató általános orvosok, családorvosok, fogorvosok valamint a különféle területeket művelő szakorvosok számára egyaránt.

Jellemző módon az új befogadása sohasem ment egyszerűen a medicinában sem, mindig lejátszódott a régi és az új harca, a legtöbbször a régi elvek győzedelmeskedésével. Először az ujjal kapcsolatban jellemző volt "a csodavárás időszaka", majd csak egy idő eltelte után került a "novum" reális értékének megfelelő helyére. Nem volt ez másként a laserekkel sem.

Az orvostudomány első korszakát a K.e. 400-as évektől számítják. Hippokratesz és főleg Galenus tanaihoz való dogmatikus ragaszkodás uralkodott a medicinában 2000 éven keresztül, így az más tudományágakhoz képest ezredévnyi lemaradásba került. 1490-ben Vesalius emberi bonctani kutatásai, majd Paracelsus sebfertőzés tana, Paré érlekötési módszertana gyújtott némi világosságot a középkor sötétjében, de a gondolkodásmódban áttörés nem történt. Az orvostudomány második nagy korszakát 1846-tól számíthatjuk, amikor Norton fogorvos és Warren sebész sikeres aether narcosisával, Semmelweis asepsis tanával sikeresen áttörte a 2.000 éves blokádot. Nagy lendületet kapott a diagnosztika, a bakterológia, röntgen, vérátömlesztés, endoszkópia. Kialakultak az egyes sebészeti szakmák, a medicina alkalmazott tudománnyá vált. 100 év elteltével 1942-től a penicillin gyógyszerként való megjelenése, az antibiotikumok elterjedése, az izomrelaxansok révén az intratracheális narcosis bevezetése, a vérkészítmények, vérpótszerek alkalmazása nyitottak új korszakot, uj lehetőségeket. A két eddig legyőzhetetlen ellenség - az addig gyógyíthatatlan fertőzések és a vérvesztés miatti shock - elkerülhetővé vált. Ezzel új szemlélet alakult ki, a modern medicina kora. Mindössze 50 év elteltével változott újra az orvosi szemlélet az 1980-as években a computertechnika, a képalkotó eljárások, a CT az MRI, a laser, az optika, az endoszkópia, a farmakológia robbanásszerű fejlődése, az immunológia soha nem látott eredményei a "high tech" gondolkodásmódját hozta a medicinába.

A laserrel és optikával foglalkozó szakemberek, orvosok, mérnökök, fizikusok, kémikusok, biológusok képezik azt a csoportot, akik nagyon sokat tettek azért hogy az új technikák bevonuljanak az orvoslásba, hogy a lasermedicina elfogadottá, gondolkodásmódja elismertté váljon. Ez Magyarországon Mester Endre és munkatársainak az 1960-as években megkezdett munkáival kezdődött, és igazi helyét és szerepét csak negyed évszázad eltelte után foglalta el az orvoslásban. 2003-ban bátran mondhatjuk, hogy az évszázados hagyományokra épülő magyar orvostudomány a lasert befogadta új szakterületként, több mint 4000 orvos foglalkozik ezzel az eljárással és így hazánkban a medicina egyik legtöbb orvos által művelt szakterületévé nőtte ki magát.

A laser terápia minden orvos kezében annyit ér, amennyit ismereteinek határai nem korlátoznak.