A felnőtt lakosság döntő többségét kisebb nagyobb mértékben érinti a krónikus parodontitis. Ez tulajdonképpen felnőttkori progrediáló fogágy-gyulladás, mely rendszerint gingivitis képében indul. Vannak ritkábban olyan kórformák is amikor nem észlelhető kezdetben az íny gyulladása, hanem ezen jelenség nélkül mutatkozik súlyos gyulladás, előrehaladó tapadásveszteség.

A fogágybetegség fontosabb típusai

A fogágybetegség fontosabb típusai (Fog- és szájbetegségek szakmai kollégiuma: Módszertani levelek és ajánlások gyűjteménye, Budapest 2002) a következők :

• Krónikus gingivitis
• Akut gingivitis
• Krónikus parodontitis (felnőttkori lassan progrediáló típus)
• Fekélyes parodontitis
• Agressziv parodontitis

A krónikus gingivitis rendszerint egyenes úton vezet a krónikus parodontitishez, mely felnőttkorban lassan és fokozatosan haladva előre eredményezi a fogat rögzítő struktúrák pusztulását, a csontállomány felszívódását, a fogak meglazulását majd elvesztését. A 40 év feletti lakosság fogelvesztésében már a parodontalis kórképek nagyobb szerepet játszanak mint a fogszuvasodás és következményes betegségei.

Az agresszív típusú parodontitis lehet fiatalkori juvenilis és felnőttkori változat, valamint előfordul lokalis és generalizált formában egyaránt.

A krónikus gingivitis és a krónikus parodontitis a leggyakoribbak, ezek adják az összes fogágygyulladás mintegy 85%-át. A gyorsan progrediáló formák 3-4 hét alatt képesek több milliméternyi tapadásveszteséget okozni. Váltogatják egymást nyugalmi és fellángoló időszakok és periódusonként eredményezik végül is a fogak elvesztéséhez vezető parodontalis károsodást.

A parodontitis etiológiája

A parodontitis etiológiájában döntő szerepet játszik a subgingivalis plakk. Ennek baktérium összetétele jelentősen különbözik a supragingivalis plakkétól - mivel az íny alatti területen mások a környezeti feltételek -jelentős túlsúlyban vannak az anaerob baktériumok, elsősorban a Gram negatív obligát és fakultatív anaerobok. Ezen kórokozó mikrobák egy része a fog felszínéhez, a fogkövekhez tapad, más részük a sulcus váladékban diszpergált állapotban van, míg a harmadik részük a tasakot bélelő hámhoz tapad. Ez utóbbi csoport felelős a bakteriális invázióért, mivel képes áthaladni a tasakhámon és behatolni a kötőszövetbe is. Ezek között előfordulnak a fogágy pusztulásért elsősorban felelős parodontopathogén baktériumtörzsek.

A fogágy pusztulás nem mindig arányos a plakk vagy a fogkövek mennyiségével, mert a különösen agresszív típusú baktériumok már kis mennyiségben is gyors csontpusztulást képesek eredményezni.

Az ép, gyulladásmentes ínyen előforduló plakkok elsősorban Gram pozitív mikrobákat tartalmaznak, majd ahogyan a gyulladás kifejlődése előrehalad alakul át egyre nagyobb arányban a Gram negativ coccusok és pálcák túlsúlya és egyre több lesz az aerobbal szemben az anaerob résztvevő. A jellegzetes parodontopathogén flóra képviselői tehát Gram negatív és anaerob túlsúlyú mikrobák. A leginkább felelőssé tehetők: a Prevotella intermidia, a Porphyromonas gingivalis és a Fusobaktérium nucleatum.