A szigetcsoport Spanyolország fennhatósága alá tartozik, a térség maga pedig közvetlenül Afrika északnyugati partjainál terül el. 100 km-re nyugatra van a vitatott határtól, amely Marokkót választja el a Szahara nyugati részétől. A tengeri áramlatot, amely a Kanári szigetek partjaitól indul, sok Amerikába tartó hajó használja. A főváros titulusa megoszlik Santa Cruz de Tenerife és Las Palmas de Canaria városai között, a harmadik legnagyobb város a szigeteken pedig San Cristóbal de La Laguna Tenerife szigetén.

A vulkáni eredetű szigetcsoport hét különböző szigetből áll – egy fő szigetből és a hat mellette lévő kisebből.  A Kanári szigetcsoport az egyetlen térség Spanyolországban, ahol vulkáni kitöréseket jegyeztek fel időszámításunk után, és sok vulkán még most is aktív.

A Kanári szigetek elnevezés a latin Insula Canaria kifejezésből ered, ami azt jelenti: a kutyák szigete. Ezt a nevet egyedül Gran Canaria szigete őrizte meg. Azt mondják az a bizonyos kutyafaj, amelyről az elnevezés ered, egy bizonyos fókafaj volt, amely mára már kihalt. (A fóka latinul annyit tesz: vízi kutya.) Ezek az állatok valaha olyan sűrűn lakhatták a szigetet, hogy több római kori feljegyzés is említi őket.

Történelme:

Antik és a gyarmatosítás előtti idők: Juba király -akit Augustus császár támogatott – javára írható a nyugati világ szigeteinek felfedezése, egyben ő indított el hadjáratot Mogadorra is (egy marokkói település) a korai 1. században. Ugyanezt a tengeri erőt küldte később a Kanári szigetekre kutatni. Mikor az európaiak elkezdték meghódítani a térséget, összeakadtak különböző bennszülött törzsekkel, amelyek a neolit, azaz az újkori eszközökkel éltek. Habár a szigetcsoport gyarmatosításának körülményei máig is homályosak, nyelvész és genetikus tudósok azt mutatták ki, hogy sok bennszülött hasonlóságot mutat a berber népekkel, amelyek Észak – Afrikában élnek. A gyarmatosítások korában feljegyzett szigetlakókat már Guanche-oknak nevezik, habár az elnevezés a tenerifei őslakosokat jelenti pontosan. A középkorban a szigetet arabok irányították és kereskedelmi céllal használták. Egy muszlim tengerész, bizonyos Ibn Farrukh Granadából állítólag Gran Canaria szigetén széllt parta 999 februárjában,és  Guanarigato királyt jött meglátogatni.  A 14. századtól rengeteg különböző hajós szállt itt partra Majorcaról, Portugáliából, és Geona-ból. Majorcából indítottak egy missziót egy püspökkel, amely 1350-től 1400-ig tartott.

A castiliai hódítás: Castilia egy spanyolországi királyságot jelent, a spanyol hódítások pedig az egész világra kihatottak. Egyesek szerint a portugálok fedezték fel a Kanári szigeteket 1336-ban, bár erre alig van bizonyíték. 1402-ben a spanyol hódítás megkezdődött a szigetekre, Jean de Béthencourt és Gadifer de la Salle vezetésével, akiket Castiliai III. Henrik nemesei és hűbéresei kísértek Lanzarote szigetére. Ezután leigázták Fuerteventura-t és El Hierro-t. Béthencourt visszautasította a Kanári szigetek királya címet, de elismerte III. Henriket feljebbvalójának. Emellett kialakított egy bázist La Gomera szigetén. La Gomera, Gran Canaria, Tenerife és La Palma őslakosai majdnem egy évszázadig ellenálltak a hódítóknak. 1448-ban Maciot de Béthencourt eladta Lanzarote uradalmat a portugál hercegnek, Tengerész Henriknek. Erre nemhogy az őslakók, de a spanyolok sem számítottak. A krízis lázadássá növekedett, amely 1459-ig tartott, a portugálok kiűzéséig. Végül 1479-ben a portugálok elsimerték a spanyol igazgatást a szigetek felett. A castiliaiak folytatták az irányítást a szigeteken, helyrajz és az őslakó guanche-ok következtében nem tudtak kivívni békét 1495-ig, amikor is Alonso Fernández de Lugo leigázta Tenerifét és La Palmát.

A hódítás után: A spanyolok bevezettek egy új gazdasági modellt, amely az egyedi termelésre és földművelésre épült: a nádcukorra, a borra és a kereskedésre az angolokkal. Ebben a korban alapították az első gyarmatos kormányzat szervezeteit. Santa Cruz de Tenerife és Las Palmas de Gran Canaria városok gyakori megállóhellyé váltak a spanyol hódítók, kereskedők és misszionáriusok  számára, akik az Új Világba tartottak. Ez a kereskedelmi útvonal felvirágoztatta a szigetvilágot. Hamar nagy vagyonra tettek szert a szigetek és hamar kereskedőket és hajósokat vonzott egész Európából. La Palma szigetén gyönyörű templomok és paloták épültek ezalatt az időszak alatt. El Salvadorban áll egy templom, amely a 16. századból maradt fent. A vagyona miatt a szigetcsoport vonzotta a kalózokat. A legkomolyabb támadás 1599-ben történt a holland függetlenségi háború alatt. Egy holland flotta 74 hajóval és 12.000 emberrel megtámadta a fővárost, Las Palmast Johan van der Does vezetésével. Sok sérülttel és halálozással járt ez a támadás. Egy másik feljegyzett támadás érte még a szigeteket 1797-ben, amikor Santa Cruz de Tenerifét britek támadták meg Lord Nelson vezetésével július 25-én. Visszaverték őket és elveszítettek majdnem 400 embert. Ebben az ütközetben vesztette el Nelson admirális a jobb karját.

A 18-19. században: A cukor-alapú gazdaság a szigeteken erős versennyel nézett szembe Spanyolország amerikai gyarmataival. A 19. században a krízis komoly gazdasági visszaeséshez vezetett. A 18. század végére a Kanári szigetek lakói Spanyolország amerikai territóriumaira emigráltak, mint Havanna, Veracruz, Santo Domingo, Texas, vagy Louisiana. Ezek a gazdasági nehézségek ösztönözték a tömeges kivándorlást.  1840-tól 1890-ig csaknem 40.000 kanári szigeteki vándorolt ki Venezuelába. Emellett szigetlakók ezrei emigráltak Puerto Rico-ba. Sok fesztivál ezeken a területeken, péládul Hatillo városában Puerto Rico-ban a Mascaras Festival a kanáriak kultúráját őrzi.

A korai 20. században: A korai 20. században a britek új gazdasági ágat hoztak be a szigetekre: a banánt. A rivalizálás Las Palmas de Gran Canaria és Santa Cruz de Tenerife között a fővárosi címért a területek kétfelé osztásához vezetett 1927-ben. Ez persze ben vetett véget a versengéshez, amely a mai napig tart a két város között.

A Franco rezsim: 1936-ban Francisco Franco-t nevezték ki a Kanári szigetek parancsnokává. Csatlakozott egy katonai felkeléshez július 17-én, ami később a spanyol civil háborúvá vált. Habár a szigetcsoport konkrétan nem vett részt a háborúban a háború utáni elnyomás jelentősen érintette. A II. világháború alatt Churchill azt tervezte hogy a britek lerohanják a Kanári szigeteket és hajózási központtá alakítják. A Franco rezsimje elleni ellenkezés nem rendeződött az 1950-es évekig.

Napjainkban: Az alkotmányos monarchia megalapítása után Spanyolországban a Kanári szigetek autonómiát kapott, 1982-ben. 1983-ban tartották az első önkormányzati választást.

A Kanári szigetek nyomós többsége római katolikus vallású, de van számos külföldön született és később betelepült keresztény és protestáns hívő is, sőt iszlám vallású is. Érdekes hogy elég sok hindu is él a szigeteken.

Spanyolország 13 nemzeti parkjából 4 a Kanári szigeteken található.

A szigetcsoport gazdasága a turizmusra épül, amely a GDP 32%-át teszi ki. Évente kb. 10.000.000 turistát fogadnak a szigetek. A kiépítések a trópusi gazdaságra, banánra és dohányra korlátozódnak, főleg Európába és Amerikába exportálnak.

A Kanári szigetek tengeri élővilága igazán sokszínű és gazdag. A búvárkodásnak és a víz alatti fényképezésnek köszönhetően nőtt a víz alatti szigetvilág népszerűsége. Rengeteg halfaj és növényfaj él a környező vizekben. 5 különböző teknősfaj található a szigetek környékén.

Nyaralás Spanyolországban

Valldemossa
Érdekes nyaralási célpontok

Top látnivalók Dubajban és környékén az IranyDubai.hu oldalon