A medencevíz fűtési lehetőségének kiépítésére feltétlenül gondoljanak azok, akik beltéri medencét építenek, 30 C feletti vízhőmérsékletet szeretnének, az átmeneti lehűlések, borongós napszakok vízhőfok-csökkentő hatását szeretnék kompenzálni, a fürdési szezont meg szeretnék nyújtani.

A vízfűtés kiépítésével a medence kihasználhatósága jelentős mértékben (akár 100-200%-kal) megnő, a medence létesítési költségének mindössze 10-20%-kos növekedése mellett, tehát a medence fűtése célszerűnek látszik, kérdéses viszont hogy milyen berendezésfajtákat alkalmazzunk. Az egyes berendezésfajtáknak eltérőek az alkalmazási feltételeik, az általuk elérhető felfűtési gyorsaság, a felhasznált energia ára, a bekerülés költsége.

Elektromos fűtőpatron

Az elektromos fűtőpatron legfőbb előnye, az alacsony bekerülési költsége, illetve az, hogy telepítésének feltételei a legtöbb helyen rendelkezésre állnak. Hátránya, hogy egységnyi hőmennyiség előállításának a költsége a szóba jöhető megoldások közül a legmagasabb, és a fűtőteljesítmény erősen korlátozott. Alkalmazása elsősorban kültéri medencék esetében javasolt, abban az esetben, ha nincs kazán, a kazántól a fűtővíz-vezeték kiépítése a medencegépházhoz bonyolult, költséges, a medence használata rövid időszakra esik (pl. nyaralókban), a medence mérete nem túl nagy (40-45 m3-nél kisebb)

Kazánról fűtött hőcserélők

A hőcserélős fűtés telepítése minden méretű és típusú medencéhez javasolható. Előnye, hogy a rendelkezésre álló fűtőteljesítmény többszöröse lehet az egyéb megoldásoknak, üzemeltetése viszonylag olcsó, üzembiztos. Hátránya, hogy telepítése műszakilag bonyolultabb, költségesebb, azonban az üzemeltetés költségkülönbözete miatt ez rövidlátó érv

Napkollektoros fűtés

A napenergia hasznosítására többféle megoldás létezik. Általánosságban elmondható, hogy a medence fűtése céljából legalább a medence alapterületének felét meghaladó hőelnyelő felület szükséges ahhoz, hogy hatékonyan tudjuk fűteni a medencét. A legegyszerűbb megoldás a közvetlen hőátadású, üvegezetlen, fekete, műanyagcsöves rendszer, ahol a medencevíz átáramlik a kollektoron, miközben felmelegszik. A medencevizet háromféleképpen keringtethetjük a kollektoron keresztül: a szűrő-forgató szivattyúval, szelepeket közbeiktatva a szükséges részáram beállítására, a kollektor felé menő részáramba épített nyomásfokozó szivattyúval, vagy a szűrő-forgatótól független cirkulációs kör kiépítésével, szivattyúval. A legfőbb problémák ezen rendszerek esetében: hogy a kollektorban a víz túlmelegedhet, a forró víz a szűrő-forgató műanyag vezetékeibe jutva, károsíthatja azokat, és a vízbefúvó elemeknél a fürdőzők is forrázás veszélyének vannak kitéve. magasra telepített kollektorok esetén a szűrő-forgató rendszert nagyobb nyomás terheli és a fűtőteljesítmény akkor jelentkezik, amikor kevésbé van rá szükség (nyáron, napsütésben).

A medencevíz, és a napkollektoron áramló folyadék szétválasztásával lehet a rendszert biztonságosabbá és szabályozhatóbbá tenni. Ilyenkor hőcserélő közbeiktatása szükséges, így a kollektoron áramló felforrósodott folyadék a hőcserélőben adja át a hőt a medence vizének. A primer oldalon fellépő magas hőmérséklet és nyomás értékek miatt ez a megoldás gondos tervezést, anyagkiválasztást követel.